A VH ELJÁRÁS FELFÜGGESZTÉSÉRŐL

 

 

 

 

Alapvető probléma hogy a Vht. 48.§ 49.§ a Pp.370.§ feltételes módban fogalmaz, a Ket. 140.§ pedig alig néhány - kivételes - esetben rendelkezik kötelezően a végrehajtási eljárás felfüggesztését tekintve. Így tehát általában a bírósági titkárnak vagy a közjegyzőnek kell súlyoznia felfüggesztésre irányuló kérelem indoklásában előadott okok méltányolhatóságáról.

Nehéz ebben jó döntést hozni, hiszen ha minden szellő fuvallatra automatikusan felfüggesztődne a végrehajtási eljárás, az adósok csak azért generálnának problémákat sorozatosan, hogy ügyüket állandó felfüggesztésben tartsák.

Másfelől azonban az a jelenleg kialakult trend, hogy semmit – még a „kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem” ügyintézésének idejére két felfüggesztést - sem tartanak súlyos egészségügyi ok vagy természeti katasztrófa hiányában méltánylásra érdemesnek ugyanis itt is a "valószínűsítik" szó megadja a lehetőséget a kibújásra!

(ami azért – lássuk be – mégiscsak nonszensz, hisz a végrehajtási eljárás során olyan súlyos, visszafordíthatatlan folyamatok zajlanak, mint pl. – az egyébként rendesen fizetett - ingatlanhitel felmondása, ingóságok, jövedelem foglalása és árverezése, bankszámla inkasszó stb.)

Teljesen hétköznapivá vált az olyan eset mikor a „delikvensnek” az általa indított eljárásban igazat adnak ugyan – az eljárást megszüntetik, a végrehajtási lapot visszavonják, záradékot törlik – de a felfüggesztés hiányából eredően az ingatlanhitele felmondásra került, az inkasszált pénzére meg visszvégrehajtást kell indítania!

Túl nagy felelősség nyugszik a bírósági titkárokon, közjegyzőkön…