MEGEGYEZÉS A FELEK KÖZÖTT

 

 

 

 

Meglátásom szerint jelen korunkban különösen fontossá vált az ellenérdekű felek közt felbomlott egyezség utáni új egyezségre való törekvés.

Ennek oka pusztán az, hogy felesleges olyasmit kívánni valaki (adós) kárára melynek behajtására a világon semmi esély.A kényszernek (végrehajtásnak) pusztán addig van értelme, míg az kifizetődő.

Az a vagyontömeg, melyen jogosult és kötelezett huzakodik a végrehajtási eljárásban három helyen is értelmetlenül sérül.

Az első a kényszerértékesítés elválaszthatatlan velejárója, a csökkent forgalmi értéken történő eladás, mely során – ezen élethelyzet kezelésében jártas – viszonteladók, kereskedők jutnak az ingatlanokhoz, a vagyontárgyakhoz.

(ez a tényleges, pillanatnyi forgalmi érték 25-30%-val összemérhető vagyonveszteség, mely megélhetést biztosít nekik cserébe a mindenki számára kellemetlen helyzetért)

A második a végrehajtási költség, melyről kevesen tudják, hogy a behajtott összeg 20%-át is kiteheti.

(ez pedig a végrehajtónak kínál igen magas szintű jövedelmet)

Harmadik pedig az eljárással eltelő idő, melyet az adós persze kitolni igyekszik és – mint az közismert – a telő időnek pénz értéke van.

(diszkontálással, - fordított kamatszámítással - szokás számítani a holnapi pénz mai értékét)

Fentiekből kitűnik, hogy akár 50-55% körül is lehet az egymás meg nem értésének az ára.

Érdemes tehát jogosultnak és kötelezettnek legalább egy lépést tenniük egymás felé…